A verseny megkezdése elõtt három-négy órával a versenyzõ ne étkezzen bõségesen, ugyanis ezzel megelõzheti a kellemetlen gyomor-bél rendszeri panaszokat (hányingert, hányást, teltségérzést stb.). A verseny elõtt a sok komplex szénhidrátot tartalmazó ételek fogyasztása ajánlott (zöldségek, gyümölcsök, kenyér). A szokatlan ételek kerülendõk. Négy órával a verseny elõtt 5, egy órával pedig 1-2 g/testtömegkg szénhidrátot tartalmazó étel fogyasztható.
A versenyt közvetlenül megelõzõ három napon könnyû vagy közepes intenzitású edzés mellett nagy szénhidráttartalmú ételeket fogyasztva a glikogénraktárak feltöltõdnek.

Az optimális napi zsírfelvétel az összenergia mennyiségének 25-30%-a. Nagy energiaigény esetén a zsír arányának növelése indokolt. A zsírszövetben levõ zsírsejtek triglicerid-tartalma 1 kg zsírszövetre számítva tíz-húsz órányi sporttevékenység energiaigényét képes fedezni. A zsírszövetbõl kiszabaduló zsírsavak az izomban oxidálódva energiát szolgáltatnak. Az edzésadaptáció során a zsírsejtek hormonális érzékenysége határozza meg a zsírsavak mobilizációját.

Asportolók szénhidrátszükségletének fedezésére 6-10 g/testtömegkg/nap komplex és egyszerû szénhidrát javasolt. Az energiaszükséglet 55-60%-át a komplex szénhidrát 45%-ban, az egyszerû szénhidrát 9-15%-ban adja.
Intenzív edzésmunka esetén a napi energia 70%-a szénhidrát legyen, amely naponta minimum 500 g felvételét igényli, s ezáltal a szénhidrátraktárak feltöltõdnek. A versenyt közvetlenül megelõzõ idõszakban az energiaszükséglet 65-75%-át szénhidráttal elégíthetjük ki.

A felnõtt emberi szervezet körülbelül 9-11 kg fehérjét tartalmaz. Ebbõl 46% a vázizomzatban, 18% a csontrendszerben, 9% a bõrben található. A zsírszövet fehérjetartalma mindössze 4%, a vér hemoglobinja 7,5%-ot, a szérumfehérjék 2,5%-ot tesznek ki. Az egészséges felnõtt szervezetben naponta 275-300 g fehérje szintetizálódik. A fehérjék szintézisét a rendelkezésre álló aminosavak minõsége és mennyisége nagyban befolyásolja. Az aminosavak közül kiemelkedõ a leucin, amely segíti a fehérjeszintézist és gátolja a lebontást.

Megállapítható, hogy az energiaszükséglet és a táplálékfelvétel kalorikus egyensúlyát legjobban a testtömeg jelzi. A jól felkészült sportorvosok, edzõk és maga a sportoló is a testtömeg szûk határok közötti ingadozásából is jól tájékozódik. A versenysúly tartása szinte minden sportágban követelmény, de különösen fontos az úgynevezett súlycsoportos sportágakban. Elõfordul, hogy a rendkívüli edzésterhelés vagy a nagy versenyekre való felkészülés idõszakában a versenyzõ nem tudja a versenysúlyát tartani.

Az elmúlt években nagyszámú élsportolón végzett felmérések alapján jó megközelítéssel megadhatjuk a napi energiaszükségletet. Az általában
90 perces vagy az azt meghaladó edzésmunka esetén a férfiaknál 50 kcal/testtömegkg/nap, míg a nõknél, azonos feltételek mellett, 45-50 kcal/test-tömegkg/nap érték adódik.
A fizikai és sporttevékenységhez szükséges energiamennyiség az alapanyagcserére fordított energiafelhasználás többszöröse. A munkavégzéskori anyagcsere a nyugalmi anyagcserén felüli többletanyagcserét jelenti.

A sportoló táplálkozásának egyik célja, hogy szervezetét az optimális kondicionális állapotra felkészítse. A sportoló edzéstervében célszerû egyéni táplálkozási tervet alkalmazni a felkészülési idõszakban, a versenyek alatt és a pihenés során egyaránt. A szakszerûen összeállított étrend hozzájárul a sportoló teljesítményének javulásához. A versenysport mai követelményrendszere nagy testi és szellemi erõfeszítést igényel. Optimális tápanyagellátás nélkül lehetetlen a követelményeket teljesíteni.

A rendszeres sportoláshoz az ízületek jó állapota elengedhetetlen. Ezért érdemes évente egyszer átnézetni õket, még akkor is, ha semmiféle panasz nincs, hiszen komoly következményeket lehet elkerülni, ha idõben kiderül valamilyen kezdeti stádiumban lévõ elváltozás.

Sérülések, illetve tartós fájdalmak - mint éjszakai vállfájás - esetén is sokat segít a 3D ultrahang a pontos diagnózis felállításában. Ilyenkor fontos minél hamarabb szakemberhez fordulni, mert az idõben diagnosztizált betegségnél nagyobb esély van a gyógyszeres kezelés, illetve az esetleges mûtéti beavatkozás elkerülésére, olykor ugyanis egy kis odafigyeléssel - kíméléssel, gyógytornával, étrend-kiegészítõkkel - is orvosolható a probléma.

Sesamoiditis: A szezám csontok járulékos csontok alábközépcsontok között. Ezen kis csontokat az aerobik alkalmával nagyfokú erõbehatás éri, amely gyulladásukat, törésüket okozhatja. A megfelelõ cipõ illetve szükség esetén orthopediai eszköz megelõzheti asesamoiditis kialakulásától.

Sípcsont fájdalom: abokaficam mellett talán asípcsont fájdalom aleggyakoribb lábsérülés. A fájdalom oka általában alábszárizmok és inak túlterhelés miatti gyulladás.